A legkorábbi nagyobb városok az ókori Keleten: Mezopotámiában és az Indus völgyében jöttek létre. Ezek a települések hatalmas haladást jelentettek az emberiség történetében, minthogy az első civilizációk bölcsőjévé váltak.

A városok kialakulása csak azután kezdődhetett meg, hogy az emberek megtanulták, miként élhetnek megtelepedve. Ez a folyamat mintegy tiz-tizenkétezer éve indult meg a mai Törökországtól Iránig húzódó széles sávban. E közel-keleti térség népessége kis közösségekbe tömörült, és a korábbi vadászó-gyűjtögető életmódról állattenyésztésre és gabonatermesztésre tért át.

Településeik azonban még nem voltak városok. A város nem csupán nagyobb a falunál, hanem olyan hely, amelynek lakói jórészt nem mezőgazdasággal foglalkoznak, kézművesek, kereskedők, papok, katonák és hivatalnokok. Létezésének feltétele, hogy a földművesek annyi terményfölösleget termeljenek, amely már elegendő mindezeknek a nem élelmiszer-termelő szakembereknek az eltartásához.
A társadalmi munkamegosztásnak olyan résztvevői ők, akiknek az ismeretei nélkül lehetetlen lett volna a civilizáció kialakulása.

Az első nagy települések meglepően hamar megjelentek. A Bibliából ismert Jerikót már jóval időszámítás előtt 8000 elött folyamatosan lakták, a Törökországban fölfedezett ősi település, Catal Hüyük pedig körülbelül időszámításunk előtt 6500 és 5500 között élte virágkorát.

Ezekről a városokról azonban nem sokat tudunk, hiszen írásos emlékek nem maradtak fenn róluk. Az írás késöbb, az időszámításunk előtt IV. évezredben született meg a mai Irak déli részén elterülő Sumerban.

Sumer

Az északabbra fekvő vidékektől eltérően Sumer sohasem dicsekedhetett jó szántóföldekkel. Dús talaja bőséges termést adhatott ugyan, de csak miután lecsapolták a mocsarakat és gondosan öntözték a megművelt földeket. Ez jól szervezett munkamegosztást követelt meg, amelyben az egész lakosság részt vett, de a létrehozott rendszer fenntartása is eppilyen munkaerő igényes volt. A termékeny és virágzó Sumer hamarosan független városállamokra tagolódott. A fallal övezet városok például Ur, Uruk, Kis, Lagas mindegyike a környező falvak és mezőgazdasági területek központjaként működött.

Élelemben Sumer nem szenvedett hiányt, más természeti erőforrásokban annál inkább. Épületfa és kő helyben nem akadt, ezért a legtöbb épület napon megszárított vagy kemencében kiégetett vályogtéglából készült. Ez az anyag az időjárás viszontagságainak kevéssé áll ellen, ezért szinte hihetetlen, hogy sok rész máig fennmaradt e malló anyagú építményekből, a zikkuratnak nevezett magas piramisokból, amelyeknek lépcsői eredetileg egy-egy isten templomához vagy szentélyéhez vezettek (a szó jelentése toronytemplom).

Mindegyik városnak megvolt a maga istene, s az ő temploma uralta a település képét. Szinte biztos, hogy a papoknak igen nagy hatalmuk volt Sumer-ban, ahol az első királyságok kialakultak. Mi több, az első ma ismert törvénykönyvet is itt, pontosabban Ur városában, Ur-Nammu király uralkodása idején alkották.

Sumer más vívmányokkal is hozzájárult az emberiség fejlődéséhez. Itt szerkesztették meg az első kerekes járműveket, az első fazekaskorongot és az elso írásrendszert. A kezdetleges jegyzékekből és képírásokból a sumerok végul kifejlesztették az írást, amellyel nedves agyagtáblákra készitettek feljegyzéseiket, majd ezeket kiszárítva tartósították. Ékírásos formában maradtak fenn a legrégebbi irodalmi emlékek, a sumerok mítoszai és mondái.

Az Indus völgye

A sumer civilizáció néhány évszázaddal megelőzte az ókori Egyiptomot. Ezenkívül csupán egy civilizáció alakult ki időszámításunk előtt 2000 előtt: az a rejtélyes városkultúra, amely időszámításunk előtt 2500 körül jött létre az Indus völgyében (a mai Pakisztán-ban). Mohendzsó-dárdó és Harappá lelőhelyein kívül nem sok maradt meg ebből a lenyűgözö korai civilizációból, és minthogy az ott talált kevés képírásos emlékét máig nem sikerült

megfejteni, nem tudjuk, kik és hogyan építették ezeket az impozáns városokat.

Az Indus-völgyi városok utcáinak elrendezése négyszöghálós: egyenes utcáik merőlegesen keresztezték egymást.

Ez a tervszerű kialakitási mód arra utal, hogy a városokat előbb megépítették, és csak azután népesítették be.

Az Indus-völgyi szervezett civilizáció időszámításunk előtt 1700 körül összeomlott, de senki sem tudja pontosan, miért és hogyan.

Sumer is letűnt. A különböző városállamok folyton egymás ellen hadakoztak. A sumerok többször kitűzték ellenségeiket. Civilizációjuk egyik csúcspontja az Ur-Nammu által alapított III. uri dinasztia. Ám az amurruk időszámításunk előtt 1900 körül bekövetkezett hódítása után a sumerok története egybeolvadt a nagyszerű babiloni civilizáció fejlődésével.